Földünk népességének növekedése rendkívüli ütemben zajlik. Míg a fosszilis tüzelőanyagok kora előtt közel 200 ezer év kellett ahhoz, hogy az emberi faj az 1830-as évekre 1 milliárdja duzzadjon, addig a mai 7,6 milliárdos lélekszámot kevesebb, mint 90 év alatt értük el. A technikai fejlődés a jobb egészségügyi ellátással karöltve remek alapot szolgáltatott a feszített tempójú bővüléshez. Mindez azt is jelenti, hogy évről évre nagyobb igénnyel találja szembe magát az élelmiszer-, így a hűtőipar. Az 1880-as évektől kezdve a hűtőházak gombamód terjedni kezdtek a világ nyugati táján, hazánkba ez a hullám majd az 1920-as évekre érkezett meg.
1. Húsipar:
Szerkezeti, statikai és műszaki kapacitások “sokszínűsége” jellemzi az ágazatot, ami az eltérő üzleti stratégia mentén szerveződő működésből fakad. Attól függően, hogy az ellátási lánc folyamat egésze vagy annak egy részének ellátására, lokális vagy nemzetközi értékesítésre koncentrál az üzem eltérő technikai, tárolási igények, illetve kapacitás-kihasználtság merülhet fel.
Tökéletes árualaphoz a hűtési feltételek optimalizálása kell
A hús feldolgozásánál és tárolásánál szigorú előírásoknak kell megfelelni, hogy megvalósíthatók legyenek a higiéniai előírások. Ebből fakadóan mindenkor garantálni kell a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat a minőségromlás elkerülése érdekében. Így a feldolgozáshoz történő csarnoképítés árak számos befolyásoló tényezővel rendelkeznek. A húsfeldolgozásnál 0 Celsius fok fölötti, a készítmények tárolásánál pedig inkább mélyhőmérsékletű tárolókapacitásokról beszélhetünk. Hazai viszonylatban az olvasható ki a statisztikákból, hogy a jelenlegi feldolgozó üzemeket közel 80%-os kapacitáskihasználtság jellemzi. A 0 és 10 °C közötti temperált hőmérsékletű élelmiszer-raktározás iránti igény pedig a növekvő húsfogyasztás következményeként bővülést mutat.
2. Tartósítóipar: a kukorica és a borsó mindent visz
A hűtő- és konzervipar termelése az utóbbi 10 évben visszaesett, a termékszerkezet szélessége a legfontosabb terményekre redukálódott, mint csemegekukorica, zöldbab és zöldborsó valamint alma és meggy. Az ágazat jelentősége a rossz termésbiztonságból fakadó termésingadozások miatt csökkent. A költséghatékonyság reményében visszafogott ráfordítások a hozamok oldalán visszaesést okoznak. A tőkehiány gátat vet a korszerűsítési törekvéseknek, ez pedig kihat a haza megrendelők versenyképességére és fejlesztési hajlandóságukra is.
